Én azok közé tartozom, akik nem azért kezdtek el lekvárt főzni, mert annyira érdekelte őket a téma, hanem azért, mert imádon a szilvát. Annyira megszerettem, hogy ma már nekem ez minden évben rituálé.

Gyerekkoromban szinte minden második szilva kukacos volt. Mindig kiszedtük őket és jót nevettünk rajta. A mai gyerekek, ha meglátnak ilyen élőlényeket, akkor valószínűleg eldobják és sikítva elrohannak. Pedig még ez sem akadályozhatja meg az embert abban, hogy isteni finom szilvalekvárt főzzön! Na, de miért kezdem rögtön a szüreteléssel a szilvalekvár főzés kérdését?

Oda kell figyelni a szüretre

Nos, egyszerűen azért, mert a lekvár készítése a szüreteléssel kezdődik. Ha rosszul szedjük le a gyümölcsöt, akkor a lekvár sem lesz tökéletes. És akkor apám egyből a képembe vágja, hogy ebből bizony pálinkát kellett volna főzni! Határozzuk tehát jól meg a szilva leszedésének időpontját, amit a legegyszerűbben úgy tehetünk meg, hogy megvizsgáljuk a gyümölcs keménységét, illetve a zamatát. A kóstolás során látszik, hogy mennyire zöld a belseje – na meg az is, van-e benne kukacka. A tökéletes érett szilva érintésre lágy, íze pedig édes és lédús. Ahogy kezd beérni a szilva úgy kezd fokozatosan szilvakékre váltani a színe. Arra azért érdemes figyelni, hogy számos eltérő szilvafajta létezik, így nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a sajátunk melyik fajtához tartozik.

A beérett szilva szüretelésekor ügyelnünk kell arra, hogy a gyümölcsöket óvatosan kézbe fogva, kissé csavaró mozdulattal szedjük le a fáról. Ha meg van a szüret, akkor nekivághatunk a szilvalekvár készítésének is.

Ideális mennyiség

A szilvalekvár legfontosabb hozzávalója értelemszerűen a szilva, ebből jó, ha legalább 3 kg áll rendelkezésre. Ha megvan a szükséges mennyiség, akkor először is álló vízben meg kell mosni a szemeket, majd, ha maradtak még a gyümölcsökön szárak, akkor lehetőleg azokat is el kell távolítani. Érdemes ezután folyó víz mellett is elmosni őket, majd következhet a kimagozás. A kimagozott szilvát a főzés kedvéért simán össze lehet turmixolni, de akár le is darálhatjuk, sőt feldarabolhatjuk egészen apró darabokra is. Ez a végeredményen nem fog változtatni.

Ezután tedd fel főni a szilvát egy lábosban. Figyelj arra, hogy lehetőleg ne a nagymamád repedt zománcos edényét használd, hanem inkább rozsdamentes acélból készült lábost. Így nem fog odakozmálni az alja és nem fogod főzés után órákon keresztül súrolással tölteni az idődet. Különben is, ha fenn van a műköröm, akkor hogyan súroljon az ember, ugyebár? Főzés közben kevergesd tisztességesen és addig főzd, amíg le nem esik a kanálról, ha kiveszel belőle. Ilyenkor látszik, hogy mennyire sűrű.

Tartósítás

Ha elérte a megfelelő sűrűséget, akkor adagold forró üvegekbe és parányi mennyiségű nátriumbenzonátot tegyél hozzá. Ha nagyon tisztán dolgoztál és légmentesen lezártad az üvegeket, akkor nem szükséges, de az ördög nem alszik. Tárold az elkészült lekvárokat száraz dunsztban egy napig, majd felcímkézve tedd a helyére. Én azért szoktam ráírni a gyártási évet is, mert vannak olyan szilvák, amiket évekig emlegetünk.

Fontos, hogy a szilvalekvárt mindig száraz helyen tárold, mert nem fog bepenészedni. Hidd el, örülni fogsz annak, amikor nincs semmi otthon és pont egy szilvalekvár akad kézbe, hogy aztán süti tölteléknek használd. Remélem sikerült átadni a klasszikus szilvalekvár főzés receptjét. Ha van valamilyen tuti tipped ezzel kapcsolatban, akkor ne felejtsd el megosztani hozzászólás formájában!